Glest helyet foglal abban az összefüggésben, ami összehasonlítható az elő-reneszánszi Európával, ami bizonyítja a mágia létezését a környezetben, és hogy írányítani lehet.

I

A gyakorlott mágia kíválogatott képesített egyedülállói elvesztek az sötétség idejében, és eléggé érdekes, hogy bőségesen feljegyezték, az első ismert írásokhoz képest. A mágusok, varázslók, és a sámánok ... kulcsfontosságú szerepett játszottak az első fél-nomád társadalomban, habár tisztán látszódott, hogy a képességeik még kezdetlegesek, és nem mindig az elképzelt végeredmény volt az elért eredményük.

Ennek, ellemére, ismeretes hogy az ősidők óta gyakorolták a gyógyítást, a meteorológiát használták a vadászat eredményessége növelésére; még ma is, tovább folyik a vita, hogy vajon tudtak-e tüzet létrehozni és írányítani, úgy hitték, hogy valamelyikük sikeresen idézett meg lényeket, ami azon alapul, hogy néhány barlang festményen, és karcolatokon, amik embereket ábrázolnak mint magasan lévő alakok (szimbolizálva a társadalomban betöltött rangját, nem hatalmas embereket, amit néhány rossz tanulmány írja), közel ábrázolva egy szárnyas lényhez, ami hasonlít egy sárkányra.

As to the percentage of gifted, the most accepted hypothesis is that it should not have variedsubstancially in respect to the current average. It is known that with adequate training almost everyone can develop magic skills in some way, though mastering the most powerful spells requires a certainly exceptional talent. With a merely intuitive control of the technique, and considering the small size of the populations in primitive times, it can be easily understood that their progress was very slow in comparison to technological advance. Before the farming revolution, which allowed the settlement and propsperity of civilizations, the number of mages must have been very small, the contact between them non- existent and the transmission of the technique, direct, oral and by imitation. Even though the references to selection and initiation rites are sparse and fragmentary, most likely because of their esoteric nature, it is possible to deduce that only every three or four generations the master found an apprentice with adequate capacities, whom he taught to be his successor; we can thus infer that not every village had a mage, and even in the case of having one, the continuity of his task was not guaranteed at all.